Hummer-nek látszó Ford, házilagos kivitelezéssel

Ford F150 + Hummer H1 = Ford H150. Francois Couture ott folytatja, ahol a GM abbahagyta?

Hosszú vívódás után pont került a Hummer-story végére: a GM eladja a veszteséget termelő márkát. A kínaiaknak ezentúl nem kell majd kamu logoval, álnéven hamisítaniuk a benzinfaló behemótot - ölükbe hullott az eredeti. De mi lesz az amerikai háborús veteránokkal?

A fény máris felragyogott az alagút végén: házilagos kivitelezésben elkészült az első H1-es replika. A kispénzű, de annál lelkesebb kanadai Hummer-fan, Francois Couture ötévi kemény munkával saját garázsában megépítette az eredetihez kísértetiesen hasonlító, H150 típusjelű barkácsváltozatot - Ford alapokon.

Az autó alváza korábban egy 1987-es Ford 150-es pickupban szolgált, a hátsóhíd egy 1991-es E250-es furgonból való, elöl pedig független - szintén Ford eredetű - felfüggesztést kapott. A lealapozott és már guruló karosszéria az eredeti Hummer motorháztetővel (ld. lent!) mindössze 1500 dollárba került, és persze megszámlálhatatlan munkaórába. A hangsúly az egész történetben inkább az utóbbin van, hiszen képzeljük csak el, hogy milyen bonyolult műszaki feladat volt csak a 2,2 méter széles terepjáró tetejének elkészítése. A sík felület miatt a lemez ráillesztése a vázra még viszonylag gyorsan és különösebb fennakadás nélkül ment, de az alapozás már időigényes volt. Először is több, mint 4 liter alapozó kellett csak ehhez az egy karosszéria-elemhez, arról nem is beszélve, hogy az egyenletes vastagság elérése sem ment könnyen. Ne feledjük, hogy a tető közepe a szélétől több, mint egy méter távolságra van, rátenyerelni vagy netán rátérdelni a frissen lealapozott fémlemezre - szóba se jöhetett. Az ezermester szerencséjére unokatestvére a DuPont cégnél dolgozik és annyira megtetszett neki az autóépítés ötlete, hogy felajánlotta Francois-nak, hogy ha néhány kiállításon részt vesz a H150-essel, akkor elintézi, hogy a cég ingyen adja a festéket és le is fényezze az autót. A lemezeket a ki nem fizetett túlórák kompenzációjaként szintén ingyen kapta a munkahelyéről és ingyen jutott az utastér luxusfelszereltségéhez is, mivel közben ajándékba kapott egy Chrysler LeBaron cabrio-t, amiből az állítható magasságú kormányoszlopot, a motoros ablakokat, üléseket és az egyéb apróságokat is ki tudta szerelni.

A szerencse mellett azért a küzdelemből is jócskán kijutott a kanadai mérnöknek, amíg 400 munkaóra alatt megépítette a kasztnit. Lemezhajlító gépet készített, megtanult hegeszteni és szegecselni is ahhoz, hogy az eredetihez hasonlóan 120 szegecs beverésével összerakja a plató hátsó ajtaját. A lemezdomborítás tudományának elsajátítására viszont nem akarta elfecsérelni az idejét (minek is, a baltával faragott Hummerhez?), ezért a motorháztetőt a gyártól rendelte meg, mert rájött arra, hogy a rendelkezésére álló technikai tudással és szerszámokkal soha nem fogja tudni kikalapálni lemezből. A lámpákat, kilincseket, zsanérokat és apróbb kiegészítőket szintén a gyártól vásárolta.

Öt év hosszú idő, elég ahhoz is, hogy egy még el sem készült autóban máris motort cseréljenek. Elsőre az E250-es furgonból származó 5.8 literes V8-as erőforrás került a motortérbe, de időközben adódott egy szétrohadt karosszériával kiselejtezett, működőképes, keveset futott 7.3 literes(!) Ford Powerstroke dízel is. Amikor végre elkészült az ál-Hummer, már ezzel gördült ki a Couture-család garázsából.

Apropó, garázs! A maratoni autóépítés legnagyobb haszonélvezője a család kutyája volt, aki korábban a garázsban éjszakázott. Francois felesége az "üzemben" uralkodó állapotok miatt megengedte neki, hogy beköltözzön a házba.